Periférián

Világos pillanataimban - vannak ilyenek - gyakran tűnődöm azon, hogyan képes a környezetem felfogni ép ésszel azt a rengeteg marhaságot, amiket egyébként összehordok
(Wilhelm Wrohmann)



 

Barnaky Miklós

P e r i f é r i á n

- versek -


 

Ezek azok a versek, amiket - némi ráhagyással - katonakorom előtt, alatt és után írtam; ami azt illeti, több nincs is. Ahogy azt a hiányos datálásból látni, ez az időszak kb. 1989. és 1991. közé tehető - hogy ez régvoltnak tekinthető vagy sem, ez talán csak hozzáállás kérdése. Annyi bizonyos: ha megtagadni nem is áll szándékomban egyetlen szavukat sem, azért az az 'én' már meglehetősen messze került a mostanitól. Hogy mást ne mondjak: ha ezt a bevezetőt már akkor megírtam volna, nyilván színvonalasabb lenne; de legalábbis hosszabb.

Barnaky Miklós
(miklos@barnaky.hu)

 
I. Perspektíva A lap tetejére!
Magdinak!
[Képek]
Képek. Homályos, sötét képek, üresen tátongó épületek. Megyek valahová, rohanok, mintha valami ismeretlen erő űzne, hajtana a semmibe, és én már ahhoz is gyenge vagyok, hogy akár csak megpróbáljak ellenállni. Kiáltani szeretnék, üvölteni, akár a sarokba szorított állat, de nem jön ki hang a torkomon, s ez a kegyetlen némaság fizikai fájdalmat okoz. Izmaim megfeszülnek, tüdőm összepréselődik, szemeim vakon merednek előre. Zuhanok.
Képek. Álmok. Lassan már félek tőlük. Félek elaludni. Félek az éjszakától, az emlékeimtől - és magamtól.
(...)
Perspektíva
Élek,
             élsz,
                             él.
Éljen!

         A nap lebukik
mögöttem               s előttem
         kel majd fel.

Röhej.

Élünk,
            éltek,
                          élnek.

De már nem tudjuk, mi a fenének.
(Nagykanizsa 1989. február 28.)
Tájkép
Áttetsző sóhaj leng a fák ágai közt. A távolban a lebukó napkorong utolsó sugarai csordulnak le a sziklákon. A pocsolyákban megdermedt az idő, a föld szorításában a tó víztükre szilánkokra hasadt. A fák közé beszivárog a sötétség, s a feltámadó szél kisöpri az elmúló nap szétmáló porait.
(Nagykanizsa 1989. február 28.)
[Megpróbálok most pátoszosság]
Megpróbálok most pátoszosság
és sóhajok nélkül szólni hozzád
ebben a levélben.
Üzenni, kérni, súgni valamit;
vagy csak úgy, hogy épp szólhassak
hozzád.

Emlékszel?
Akkor egy pillantással megértettük egymást.
Ma egymás szavait sem értjük igazán.
Egy végtelennek tetsző sínpár két oldala vagyunk;
nem közeledhetünk egymáshoz - de el sem távolodhatunk.
Így haladunk egymás mellett, szótlanul (lélekben szótlanul,
a szánk be nem áll. Nem bírjuk a csendet.)
Mikor elmész, egy nap, egy óra, egy perc elteltével már
hiányzol; nemcsak a tudatomnak - fizikai fájdalmat okoz,
hogy nem vagy mellettem. Aztán újra látlak, hallom a hangod,
s mint a gyermek, ki túl-bonyolult játékot kap - nem tudtam
mit kezdeni veled. Csak megyünk egymás mellett szótlanul
(lélekben szótlanul, a szánk be nem áll. Leplezni akarjuk a
csendet.)

Megpróbálok most pátoszosság
és sóhajok nélkül szólni hozzád
ennyi hónap után.
Üzenni, kérni, súgni valamit;
vagy csak úgy, hogy épp mondjak
valamit.
(Nagykanizsa 1989. február 28.)
Távolság
Ha néha, éjjelente meg- megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vígaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csilagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy.
(Nagykanizsa 1989. március 4.)
Memoriale Ad J.M.
Mikor először csókoltalak meg,
mintha meghaltam volna -
igen, meghaltam egy pillanatra!
A szívem s a tüdőm élettelen,
égő húscsomók voltak csak bennem,
s ekkor...

(hát igen; ekkor állt meg szemben a villamos
csörömpölve, ekkor borították ki a kukát a
kapunk előtt, ekkor kergette fel a szomszéd
gyerek a ház macskáját harmadszor is a fára)

...ekkor vesztem el benned egészen
(...)
Hangulat
A horizontot lomhán kettészelő napkorong hideg
fénye óráról órára szürkébbre szárítja az arcokat,
kiégeti a gondolatokat, érdektelenné sorjázza perceinket.

Persze, lehet, hogy csak én látom így, s ha történetesen
tél lenne, hát a hideg számlájára írnám fel mindezt.
(Nagykanizsa 1989. május 18.)
[évek óta]
évek óta játszom az alkalmi pszichiátert
meghallgatva mindenki búját és baját
türelmesen és figyelmesen

igen ezt már magam is átéltem valóban gyönyörű
nem ez valóban érthetetlen

mintha tényleg érdekelne is
hogy X mennyire szereti Y-t
és hogy Z viszont nem szereti viszont K-t

de talán te is sejted hogy pók módjára figyelve
kérdéseim hálója mögött csak arra várok hátha végre
meghallgat valaki engem is és úgy tesz
mintha tényleg érdekelné is
hogy mennyire szeretem A-t
és hogy Z viszont nem szeret viszont engem se
(Nagykanizsa 1989. május 18.)
Ma
Szemedbe nézve emlékek sokasága merül fel bennem;
első találkozásunk, első csókunk emléke; önfeledt kacagásod,
ahogy vad rohanással hagytuk magunk mögött a város
kőrengetegét -

de már nem látom a fényt; az újdonság varázsa elveszett,
s mi némán kérdezzük egymást a múlt felől -

bocsáss meg, kedves -

egymásnak csapódó sorsunk mindkettőnk életéből elvett,
s hozzáadott valamit, s most magányba félrehúzódva várjuk,
hogy begyógyuljon a seb.

Mégis; megérte -
(Nagykanizsa 1989. május 19.)
 
II. PerifériánA lap tetejére!
To my little syster, K.G.
Jó lenne
Jó lenne hinni,
hogy igaz még a hit;
a szó, a mosoly, a szeretet -
hogy nem takargat semmit.

Jó volna hinni, hogy mindez
jelent még valamit.
(Magyarcsanád 1989. december 2.)
Periférián
Agyamban süket csönd dübörög;
némán meghúzódva álarcom mögött
ugrásra kész, lapító ösztönök
uralnak.

Várok.

Köröttem apró lángok égnek;
barátok tán vagy lidércfények,
megannyi rejtélyes ígéret,
mely biztonságot vagy pusztulást
jelent.

Csak várok.
S lelkemben egyre hangosabban
zúg a csend.
(...)
Még hiszek
Még hiszek a jóban,
az ösztön hatalmában,
az írt szó varázsában
a deus ex machinában.

Még hiszek.

De a hit már kevés,
hisz az örök kétkedés
a jó reménytelen harca,
az ösztön kudarca,
a szó hazug mivolta
visszatántorít.

De nem győzte még le
hitem az életben,
a bennem, értem élő én-istenben,
az érző, gondolkodó emberben.

Még nem.
(sine loco, sine anno, sine domini)
Skizofrénia
Mikor magában sétál az utcán,
mikor egy presszóban magával
                          szemben ül,
mikor verset ír, csendben gubbasztva,
tán már nincs is annyira egyedül.

Az élettől nem sokat remél -
bár nincs még túl a negyedén -
magáról harmadikként beszél -
az az ostoba, ostoba kis én.
(Gyulavári. 1990. február 5.)
 
III. KellA lap tetejére!
Riának, bár ő még erről nem tud
Mitológia
Oh, Sisiphus -
Bánod tán, hogy neved már
nem oly emlegetett,
mint Marsé, vagy Ámoré?
Hidd el, hódolnak neked
ma is épp elegen -
              tetteikkel!
(...)
Kell

Kell, hogy kelljek valakinek,
kell, hogy szeressenek,
várjon rám valaki,
el tudjam mondani;
kellek valakinek!

Kell, aki óv, de nem gátol,
aki, ha nem kellek, ellök magától;
kell, aki néz, de lát is engem,
látó szemekkel hisz is bennem;
kell, aki átlát.

Kell; kell, hogy kelljek valakinek,
(1991. február)
[kihagy a lélegzet]
kihagy a lélegzet
halott szemek
ott mögöttem az úton

reszkető lábam nyomát
mint az elhulló vért
a porban hagyom
(1991. február)
Búcsúszó
Rendben;
tegyünk hát úgy, mintha
mi sem történt volna -
nem láttál - s én nem láttalak
téged soha.

Azt hittem -hitted te is-
egymásnak születtünk,
s hogy nem így van;
hibákat -gonoszan-
csak egymásban kerestünk.

Hát isten veled.

Persze, ne kívánd, hogy végleg
elfeledjelek;
múlik az idö, s tán te sem
gyűlölöd majd emlékemet -
(...)
Vízözön
Aktuális lenne
egy újabb vízözön;
napirendre tűzhetnék
isteni körökön.
Ám ha lenne is bárka,
olyan, mint soha még -
hiába, nem lelnek
sehol egy új Noét.
(Bp. 1991. november)
[Fogadjunk!]
-Fogadjunk! -mondta egykor az Élet- Fogadjunk,
hogy te is meg fogsz születni!

Nyert. Azóta haragban vagyunk.
(Bp. 1991. március)
Állapot
néha már érzem az elmúló éveket
a vízbe dobott kő csobban így
végérvényesen

talán ha jönne valaki

a szavak metamorfózisa ez
bábszínházzá lényegülve át

a körút sarkán állva sem látni mást
és Diogenész lámpása elveszett

a szürke egyhangúság mögött
csak a könnycsepp szívárványa ad színeket

s ha túl nagy a zaj
csak figyeld meg jobban
s meghallod mögötte
a csöndet
(...)
Amit kell
Várni valakit, ki biztos nem jön el,
Kérdezni, tudva, hogy senki sem felel,
Elmenni oda, hol nem vár semmi sem;
Visszatérni újból, hisz múlik életem.
(...)
 
IV. LélegzetA lap tetejére!
FOR You, Sue,
to FOReclose You
FORever!
Lélegzet
Bányatóban úsztam akkor;
azt hittem, megfulladok.
Kiértem.

Ugyanazt a lélegzetet
érzem ma is, ha rád gondolok.
(...)
Tudod te!

Tudod te jól,
          mit érzek irántad,
mégis kérdezed.

Tudom én jól,
          nem mondok titkokat,
mégis felelek.

Százszor is még,
          vagy akár ezerszer;
szeretlek, szeretlek, szeretlek;
          ahogy csak szerethet ember!
(...)
Születésnapodra
A legszebb gondolat
kimondatlan marad,
bármit is teszünk -
véges az eszünk...

Kívánom hát Néked
mind ama sok szépet,
mik e röpke percbe'
most nem jutnak eszembe -

de azér' tudod Te!
(Budapest, 1992. május)
Betűzzünk!
Azt kérdezed, mit találtam?
                          Végy egy papírt, gondolatban!

  Első betűnk ím az "S" -
                          Nem sok, mit e szó keres! -
  Másodiknak legyen "Z" -
                          Nincs regény, mely felérné! -
  A harmadik lám az "E" -
                          Azt hiszem, már tudod te! -
Negyedik egy kemény "R" -
                          Szólnod még egy szót sem kell! -
    Ötödiknek ismét "E" -
                          Nézz mélyen a szemembe! -
A hatodik, mondjuk, "T" -
                          A hited tett emberré! -
    A hetedik pedig "L" -
                          Egy kicsit még várnod kell! -
 Nyolcadikon megint "E" -
                          Juszt' se hagyom itt félbe! -
              Végül "K",
                          mert ez a helyzet,
Pa- ram- pam, pam- pam,
                          pa- ram- pam, pam- pa!

(Rem:	Rímelne az utolsó sor,
	nem lenne így megtörve -
	ám a heves, büszke cenzor
	pont ezt a szót törölte!)
(...)
Epilógus
(Egy még meg nem írt ballada végére)

Barátom, ki e dalt írta,
a várást már nem bírta -

   DE!

Rögtön jó lett a kedve
az útra felkerekedve,
hogy viszontláthat téged;
ugye, érted?
(...)
Szó-baj sóhaj
   Drága lélek;
		rája lépek
   fű ha kinő -
		hűha, minő
      léha élet
		néha félek!
    Várni téged
		már igéret-
számba veszem -
		kába eszem
nem tud jobbat;
		megsúg szókat,
   noha kérdés,
		hogy a féltés
   van-e benne,
		vagy e kerge
  dal csak üres
		falnak ügyes;
  vagy a szívem
		szava ízen?
   Hiszen benne
		mi nem lenne
  őszinte seb -
		nőszíved meg-
   lágyít ha ma
		vágyik ama
  esti csókra -
		pesti nóta
 zsongja neked,
		hogyha lehet
 ütem szerint -
		füledbe ring -
   ej, te fura,
		sete-suta,
    kicsi, buta
		kritikusa
minden dalnak -
		hidd el; hallgat
 rád a mester -
		már ha kedvel!
(Bp., 1992 április 27.)
Esti levélzárás
Nézd, én kedvesem, nézd!

A lenyugvó napkorong fénye
mégegyszer feltör az égre
és elhal -

én örökkön ragyogó fénnyel
várok rád minden éjjel
és nappal
és bárhol -

bárcsak ne lennél oly távol -
nagyon hiányzol!

Álmokat hoz rám az este,
s én szemeid keresve
húnyom le szemem -

Aludjál jól, szívem!
(...)
Éjfél után
Jobb volna nem tudni
	ki vagyok,
		csak lenni, felelőtlenül ...

Jobb volna nem tudni
	ki vagy,
		csak szeretni, kegyetlenül ...

Jobb volna nem tudni
	kik vagyunk,
		és mivé válhatunk;

álmodni ébren, tágranyílt szemmel -
		míg el nem jő a reggel ...
(Bp. 1992. május 8.)
Távolság III.
Én itt vagyok,
				      Te valahol ott;
         De a csillagok felettünk ugyanazok!
(...)
Ha most látnál
Ha most látnál, tán meglepődnél,
milyen nyugodt vagyok;
de hisz megtanultam veszíteni,
mint a nagyok.

Ha most látnál, talán újra
megszeretnél, hiszen
vagyok, aki voltam,
és nem változtál te sem.

Ha most látnál ...
	de túl sok a "ha" -
Nem látlak többe már soha.
(Budapest, 1992. július 7.)
 
V. NyelvpróbákA lap tetejére!
(Törölve! 2004.06.18. BM)
 
VI. TöredékekA lap tetejére!
...
[Kövek között]
Kövek között,
hol a csend lapul,
hol a konok hallgatás peremén
a szó oly lassan alakul,
rád várok én...
(...)
Lót futása
Elindulnék, de nem merek;
Kiáltanék, de nem lehet -
Ki menti meg, mondd, ki menti meg
majd a lelkemet?

Hátra ne nézz, hátra ne nézz, mert véged!
Hátra ne nézz, hátra ne nézz, mert megkövülsz!
Meg ne fordulj, meg ne állj, úgy kérlek!
Senki se fog, senki se sír majd érted!

...
Ki érti meg, mondd, ki érti majd
az életed?
(...)
[Egy borús, őszi éjjelen]
Egy borús, őszi éjjelen
alám sétált a rakpart,
megállt,
s merengve néztek a hullámok.
(...)
Tükörben

Ott bent sem vagyok inkább,
mint idekint.
Ám néha úgy érzem: kevésbé sem.
Pedig jó lenne már tényleg
lenni valahol.
(...)
[Szeretlek]
Szeretlek, mert szeretsz,
s hogy mért teszed,
nem firtatom;
szeretlek, hogy szeress.
(...)
Nekrológ
Negyvenkét éves volt, nőtlen és boldogtalan.
És igazából ezek egyikére sem tudott volna elfogadható magyarázatot találni.
(...)
Pesszimizmus
Valahol, valamikor, valakiért
megpróbáltam tenni valamit.

Nem sikerült.

És félek, ez már mindig így lesz.
(...)
[Azt álmodtam]
Azt álmodtam,
Már nem szeretsz,
Nem is szerettél soha -
S álmomban Téged már az se érdekelt,
Hogy Rólad én mit álmodom ...

Ébressz fel!
(Bp. 2002. december)
 
VII. Leszel-e?A lap tetejére!
...
Leszel-e?
Leszel-e ház, hol lakhatom,
Leszel-e ágy, hol alhatom,
Leszel-e szó, kimondható,
Leszel-e hang, meghallható?

Leszel-e kar, hogy felsegíts,
Leszel-e nap, hogy felhevíts,
Leszel-e vágy, ami felkavar,
Leszel-e az, ki engem akar?
(Bp., 2008.11.02.)
 
Visszajelzések A lap tetejére!
 
Nekik tetszett...
Mikor előszőr feltettem ezeket a verseket ide, a netre, sokáig csak vártam, hátha lesz valami visszhangja nekik, teszem azt, egy e-mail. Nem lett. Vagy legalábbis így tűnt sokáig, míg észre nem vettem, hogy sorra feltűnnek a net különböző pontjain: fórumokban, blogokon. Kezdem valóban úgy érezni: megérte...

Köszönöm!
2008. október 10.
 
Jó lenne

mandula1@tvn.hu Blogja

 
Lót futása

mandula1@tvn.hu Blogja

 
Még hiszek

mandula1@tvn.hu Blogja

Léleksimogató

 
Ma ("Megérte" címmel a második fele)

Angyalka

Jelek

Nem bánok semmi mást...

Varga Virág webes naplója

 
Periférián

Béke sziget

Tükörcserepek

 
Távolság

A korai évek...

adgrafika.blogspot

édes szomorúfűzike

Jó éjszakát versek

marcyt@tvn.hu Blogja

migova@tvn.hu Blogja

szerelmes versek a nagyvilágból

zsuzso3@tvn.hu Blogja

scarlett66

Tünde tárhelye

 
Távolság III.

magam naplója

Versek, amelyek tetszenek

 
Vegyesen

Index fórum

[Origo] fórum

 
2008. október 18.
Banner
Ha méltónak tartod ezt az oldalt, hogy hivatkozz rá a honlapodon, ezt a kódot teheted be. Ha elküldöd a saját oldalad bannerét (a képet vagy hivatkozást) én is szívesen kiteszem azt ide (tudom: "Túl sok a 'ha'...").
2008. október 18.



Ez így fog kinézni:



Vagy ezt:



Ami így:



Esetleg ezt (a színt igény szerint módosítva):



Ami így:

Walter honlapja - versek
 
Ez már az oldal vége!A lap tetejére!